Zsotza NET-naplója az "AlbaWaba.Com"-on!

 ***  Egy borongós napom-2009 november 9. Írta:Kovács "Zsotza" Zsolt  ***          Mindig csodáltam azokat a Bloggereket, (és Bloggerinákat),akik személyes témájú írásokat tesznek fel Blogjaikba,és van elég bizalmuk-önbizalmuk ezt ország-Világ-Kybertér elé tárni.  Én ezen a téren nem voltam/vagyok otthon....elvégre ki a túrót érdekelne,hogy egy Kovács Zsolt néven a Világra született Homo sapiensnek milyen napja volt,mit evett,szeretik-e vagy utálják,satöbbi..:--))  Mégis,tennék egy kirándulást a blogolás eme műfajába.   Halásztelken lakom,Szigetszentmiklóson dolgozom-kerékpárral szoktam közlekedni elsősorban,így a tömegközlekedést ritkán veszem igénybe.  Már régóta terveztem,hogy elmegyek Újpestre,hogy Barna Zoltán ( http://exjt.hu ) barátom,és hittestvérem sírját meglátogassam koszorúval.  Mivel más ügyintézésem is akadt,így gondoltam:  Egy napon végzek el mindent.   Ez a nap volt 2009 november 9-e.  Amikor  megérkeztem az Újpest-Központ aluljáróba, kerestem az esszében megörökített Bús Arcú Nénit  ( http://mohabacsi.uw.hu/drama_essze.htm ) ,aki Őrtorony újsággal a kezében szokott állni,missziózni az aluljáróban,és az utolsó előtti blog-bejegyzésemben írok Róla.  Sajnos,nem találtam ott.  Ahogy az egyik kedves Blogtárs, Kunmacho ajánlotta,szerettem volna Neki virágot adni.  Kétségtelen,hogy világnézetileg nem állunk "közös platformon",de tisztelek minden embert,aki a meggyőződéséért vállalja a közömbösséget,a népszerűtlenséget,és az elutasítást.  Könnyű drukkolni egy csapatnak,amely népszerű,és sokszor győz.  (Viszonylag) könnyű kampányolni egy népszerű ügy,vagy politikai társaság mellett.   Remélem jól van a Néni,és egyszer találkozik majd a Jézus Krisztussal,akinek a kegyelmét nem kiérdemelni kell (nem is lehet!), - hanem egyszerűen  (f)elismerni,és elfogadni. Aki pedig hittel Krisztushoz jön,azt a Megváltó nem küldi el,hanem megőrzi őt,és örök életet ad neki!  János Evangéliuma 10.fejezet 27-28.: "Az én juhaim figyelnek a hangomra,és én ismerem őket,ők pedig követnek engem,és örök életet adok nekik,és soha semmiképpen nem pusztulnak el,és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből ."- A Szentírás "Új Világ" Fordítása,-a Jehova tanúi egyház által használt Biblia.     Ha már Újpesten járok,megnéztem,mi  maradt a Tungsram Vákuumtechnikai Gépgyárból.  A nagy jövés-menés helyett csak néhány ember közlekedett a környéken,a Lachner György utcai kapun.  A  Fóti úti kapun még ennyit sem láttam....a leépülés csendje....?  Isten adjon erőt,és megoldást a vezetőknek,és a még ott dolgozóknak (volt dolgozóknak)!   Visszaemlékezem:  Nekem 15 év  után fájdalmas volt a távozás a felszámolt Csepeli Fémmű R.T.-ből....abban reménykedtem...talán egy rossz rémálom az egész...de Istennek hála,a sebek gyógyulnak.  Folytattam tovább az  utamat a haldokló gyártól  a megyeri úti Temetőbe.  Idén (2009) júniusban 29.-én volt  Barna Zoltán barátom temetése itt.  Szeretném elhelyezni sírjánál az emlékezés koszorúját.  Bent,a temetőben egy ismerős arcot pillantottam meg Bibliával a kezében. Egy 80 év körüli bácsi volt,aki időnként megjelent  a gyülekezetben.  Haja,jellegzetes ősz szakálla beszéde valahogy a régi bibliai prófétákat juttatta eszembe.   Sokat tudott beszélni,értelmesen,bátorítóan -de kevesen hallgatták meg.  Megszólított engem barátságosan,bár nem ismert meg.   Jó  volt látni,és hallani az ismeretlen Hittestvért,bár nem a legjobb időben sikerült.  Akkor döbbentem rá: ez a temető szinte "város a Városban", szinte tűt kell keresnem a "szénakazalban"!   De  ugyanakkor eszembe jutott korábbi Lelkipásztorom, Hegyi Bandi Bácsi tanítása is:  "Hamarabb adunk valakinek ezer forintot,mint időt  az életünkből!"     Beleborzongtam:  talán ez az utolsó találkozásom az idős hittestvérrel!  Amin én is meglepődtem: érdekel engem ez a testvér,nem volt fárasztó a beszélgetés!  Mert nem csak Ő beszélt,hanem kérdezett is-egy magányos öregembertől nagy dolog szerintem!   Ha csak fél órára is,de része lehettem az Életének!   Elbúcsúztunk,folytattam tovább utamat,és a sír-keresést.   Találtam egy régi sírfeliratot 1951-ből:  " A fizika mai törvénye szerint nem lehetetlen,hogy mint elektronok (az anyag végső részei) a kozmikus térben,és időben találkozni fogunk, de a fizikai folyamatról akkor már semmit sem tudnak a Voltak"    Ekkor még élt,és uralkodott Sztálin,és Rákosi Mátyás... világnézettől függetlenül,még a leg-ateistább emberben is ott dereng a gondolat: Nem lehet,hogy a halállal mindennek vége!   Láthattam Radics Béla, a méltán Gitárkirálynak nevezett Zenész síremlékét  ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Radics_B%C3%A9la )  Már sötétedett....elszomorított,hogy nem jártam sikerrel-pedig,ahogy később megtudtam: Közel jártam a célhoz!    Nem szerettem volna hazavinni a koszorút....gondolkodtam  : mit tegyek?  Végső gondolatomban arra jutottam: Keresek egy olyan sírt,amely nem régi,-tehát valószínűleg élnek az  elhunyt Hozzátartozói.  Mivel  nemrég volt Mindenszentek ünnepe,így a legtöbb síron volt virág,gyertya,koszorú.  Talán  a régieken (50-60 éveseken) nem volt....talán már a hozzátartozók sem élnek.  Egy 3 éves sírra tettem a koszorút....nem volt előtte akkor más-virág,gyertya,vagy koszorú.   Talán,ha viszály is volt az örökösök között,és kilátogatnak a temetőbe....talán az első lépést tudják megtenni a békülés felé-feltételezve (újra)  egymásról a jót!      http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/8747.kivalasztott

 ***  Egy borongós napom-2009 november 9. Írta:Kovács "Zsotza" Zsolt  ***          Mindig csodáltam azokat a Bloggereket, (és Bloggerinákat),akik személyes témájú írásokat tesznek fel Blogjaikba,és van elég bizalmuk-önbizalmuk ezt ország-Világ-Kybertér elé tárni.  Én ezen a téren nem voltam/vagyok otthon....elvégre ki a túrót érdekelne,hogy egy Kovács Zsolt néven a Világra született Homo sapiensnek milyen napja volt,mit evett,szeretik-e vagy utálják,satöbbi..:--))  Mégis,tennék egy kirándulást a blogolás eme műfajába.   Halásztelken lakom,Szigetszentmiklóson dolgozom-kerékpárral szoktam közlekedni elsősorban,így a tömegközlekedést ritkán veszem igénybe.  Már régóta terveztem,hogy elmegyek Újpestre,hogy Barna Zoltán ( http://exjt.hu ) barátom,és hittestvérem sírját meglátogassam koszorúval.  Mivel más ügyintézésem is akadt,így gondoltam:  Egy napon végzek el mindent.   Ez a nap volt 2009 november 9-e.  Amikor  megérkeztem az Újpest-Központ aluljáróba, kerestem az esszében megörökített Bús Arcú Nénit  ( http://mohabacsi.uw.hu/drama_essze.htm ) ,aki Őrtorony újsággal a kezében szokott állni,missziózni az aluljáróban,és az utolsó előtti blog-bejegyzésemben írok Róla.  Sajnos,nem találtam ott.  Ahogy az egyik kedves Blogtárs, Kunmacho ajánlotta,szerettem volna Neki virágot adni.  Kétségtelen,hogy világnézetileg nem állunk "közös platformon",de tisztelek minden embert,aki a meggyőződéséért vállalja a közömbösséget,a népszerűtlenséget,és az elutasítást.  Könnyű drukkolni egy csapatnak,amely népszerű,és sokszor győz.  (Viszonylag) könnyű kampányolni egy népszerű ügy,vagy politikai társaság mellett.   Remélem jól van a Néni,és egyszer találkozik majd a Jézus Krisztussal,akinek a kegyelmét nem kiérdemelni kell (nem is lehet!), - hanem egyszerűen  (f)elismerni,és elfogadni. Aki pedig hittel Krisztushoz jön,azt a Megváltó nem küldi el,hanem megőrzi őt,és örök életet ad neki!  János Evangéliuma 10.fejezet 27-28.: "Az én juhaim figyelnek a hangomra,és én ismerem őket,ők pedig követnek engem,és örök életet adok nekik,és soha semmiképpen nem pusztulnak el,és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből ."- A Szentírás "Új Világ" Fordítása,-a Jehova tanúi egyház által használt Biblia.     Ha már Újpesten járok,megnéztem,mi  maradt a Tungsram Vákuumtechnikai Gépgyárból.  A nagy jövés-menés helyett csak néhány ember közlekedett a környéken,a Lachner György utcai kapun.  A  Fóti úti kapun még ennyit sem láttam....a leépülés csendje....?  Isten adjon erőt,és megoldást a vezetőknek,és a még ott dolgozóknak (volt dolgozóknak)!   Visszaemlékezem:  Nekem 15 év  után fájdalmas volt a távozás a felszámolt Csepeli Fémmű R.T.-ből....abban reménykedtem...talán egy rossz rémálom az egész...de Istennek hála,a sebek gyógyulnak.  Folytattam tovább az  utamat a haldokló gyártól  a megyeri úti Temetőbe.  Idén (2009) júniusban 29.-én volt  Barna Zoltán barátom temetése itt.  Szeretném elhelyezni sírjánál az emlékezés koszorúját.  Bent,a temetőben egy ismerős arcot pillantottam meg Bibliával a kezében. Egy 80 év körüli bácsi volt,aki időnként megjelent  a gyülekezetben.  Haja,jellegzetes ősz szakálla beszéde valahogy a régi bibliai prófétákat juttatta eszembe.   Sokat tudott beszélni,értelmesen,bátorítóan -de kevesen hallgatták meg.  Megszólított engem barátságosan,bár nem ismert meg.   Jó  volt látni,és hallani az ismeretlen Hittestvért,bár nem a legjobb időben sikerült.  Akkor döbbentem rá: ez a temető szinte "város a Városban", szinte tűt kell keresnem a "szénakazalban"!   De  ugyanakkor eszembe jutott korábbi Lelkipásztorom, Hegyi Bandi Bácsi tanítása is:  "Hamarabb adunk valakinek ezer forintot,mint időt  az életünkből!"     Beleborzongtam:  talán ez az utolsó találkozásom az idős hittestvérrel!  Amin én is meglepődtem: érdekel engem ez a testvér,nem volt fárasztó a beszélgetés!  Mert nem csak Ő beszélt,hanem kérdezett is-egy magányos öregembertől nagy dolog szerintem!   Ha csak fél órára is,de része lehettem az Életének!   Elbúcsúztunk,folytattam tovább utamat,és a sír-keresést.   Találtam egy régi sírfeliratot 1951-ből:  " A fizika mai törvénye szerint nem lehetetlen,hogy mint elektronok (az anyag végső részei) a kozmikus térben,és időben találkozni fogunk, de a fizikai folyamatról akkor már semmit sem tudnak a Voltak"    Ekkor még élt,és uralkodott Sztálin,és Rákosi Mátyás... világnézettől függetlenül,még a leg-ateistább emberben is ott dereng a gondolat: Nem lehet,hogy a halállal mindennek vége!   Láthattam Radics Béla, a méltán Gitárkirálynak nevezett Zenész síremlékét  ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Radics_B%C3%A9la )  Már sötétedett....elszomorított,hogy nem jártam sikerrel-pedig,ahogy később megtudtam: Közel jártam a célhoz!    Nem szerettem volna hazavinni a koszorút....gondolkodtam  : mit tegyek?  Végső gondolatomban arra jutottam: Keresek egy olyan sírt,amely nem régi,-tehát valószínűleg élnek az  elhunyt Hozzátartozói.  Mivel  nemrég volt Mindenszentek ünnepe,így a legtöbb síron volt virág,gyertya,koszorú.  Talán  a régieken (50-60 éveseken) nem volt....talán már a hozzátartozók sem élnek.  Egy 3 éves sírra tettem a koszorút....nem volt előtte akkor más-virág,gyertya,vagy koszorú.   Talán,ha viszály is volt az örökösök között,és kilátogatnak a temetőbe....talán az első lépést tudják megtenni a békülés felé-feltételezve (újra)  egymásról a jót!      http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/8747.kivalasztott

 ***  Egy borongós napom-2009 november 9. Írta:Kovács "Zsotza" Zsolt  ***          Mindig csodáltam azokat a Bloggereket, (és Bloggerinákat),akik személyes témájú írásokat tesznek fel Blogjaikba,és van elég bizalmuk-önbizalmuk ezt ország-Világ-Kybertér elé tárni.  Én ezen a téren nem voltam/vagyok otthon....elvégre ki a túrót érdekelne,hogy egy Kovács Zsolt néven a Világra született Homo sapiensnek milyen napja volt,mit evett,szeretik-e vagy utálják,satöbbi..:--))  Mégis,tennék egy kirándulást a blogolás eme műfajába.   Halásztelken lakom,Szigetszentmiklóson dolgozom-kerékpárral szoktam közlekedni elsősorban,így a tömegközlekedést ritkán veszem igénybe.  Már régóta terveztem,hogy elmegyek Újpestre,hogy Barna Zoltán ( http://exjt.hu ) barátom,és hittestvérem sírját meglátogassam koszorúval.  Mivel más ügyintézésem is akadt,így gondoltam:  Egy napon végzek el mindent.   Ez a nap volt 2009 november 9-e.  Amikor  megérkeztem az Újpest-Központ aluljáróba, kerestem az esszében megörökített Bús Arcú Nénit  ( http://mohabacsi.uw.hu/drama_essze.htm ) ,aki Őrtorony újsággal a kezében szokott állni,missziózni az aluljáróban,és az utolsó előtti blog-bejegyzésemben írok Róla.  Sajnos,nem találtam ott.  Ahogy az egyik kedves Blogtárs, Kunmacho ajánlotta,szerettem volna Neki virágot adni.  Kétségtelen,hogy világnézetileg nem állunk "közös platformon",de tisztelek minden embert,aki a meggyőződéséért vállalja a közömbösséget,a népszerűtlenséget,és az elutasítást.  Könnyű drukkolni egy csapatnak,amely népszerű,és sokszor győz.  (Viszonylag) könnyű kampányolni egy népszerű ügy,vagy politikai társaság mellett.   Remélem jól van a Néni,és egyszer találkozik majd a Jézus Krisztussal,akinek a kegyelmét nem kiérdemelni kell (nem is lehet!), - hanem egyszerűen  (f)elismerni,és elfogadni. Aki pedig hittel Krisztushoz jön,azt a Megváltó nem küldi el,hanem megőrzi őt,és örök életet ad neki!  János Evangéliuma 10.fejezet 27-28.: "Az én juhaim figyelnek a hangomra,és én ismerem őket,ők pedig követnek engem,és örök életet adok nekik,és soha semmiképpen nem pusztulnak el,és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből ."- A Szentírás "Új Világ" Fordítása,-a Jehova tanúi egyház által használt Biblia.     Ha már Újpesten járok,megnéztem,mi  maradt a Tungsram Vákuumtechnikai Gépgyárból.  A nagy jövés-menés helyett csak néhány ember közlekedett a környéken,a Lachner György utcai kapun.  A  Fóti úti kapun még ennyit sem láttam....a leépülés csendje....?  Isten adjon erőt,és megoldást a vezetőknek,és a még ott dolgozóknak (volt dolgozóknak)!   Visszaemlékezem:  Nekem 15 év  után fájdalmas volt a távozás a felszámolt Csepeli Fémmű R.T.-ből....abban reménykedtem...talán egy rossz rémálom az egész...de Istennek hála,a sebek gyógyulnak.  Folytattam tovább az  utamat a haldokló gyártól  a megyeri úti Temetőbe.  Idén (2009) júniusban 29.-én volt  Barna Zoltán barátom temetése itt.  Szeretném elhelyezni sírjánál az emlékezés koszorúját.  Bent,a temetőben egy ismerős arcot pillantottam meg Bibliával a kezében. Egy 80 év körüli bácsi volt,aki időnként megjelent  a gyülekezetben.  Haja,jellegzetes ősz szakálla beszéde valahogy a régi bibliai prófétákat juttatta eszembe.   Sokat tudott beszélni,értelmesen,bátorítóan -de kevesen hallgatták meg.  Megszólított engem barátságosan,bár nem ismert meg.   Jó  volt látni,és hallani az ismeretlen Hittestvért,bár nem a legjobb időben sikerült.  Akkor döbbentem rá: ez a temető szinte "város a Városban", szinte tűt kell keresnem a "szénakazalban"!   De  ugyanakkor eszembe jutott korábbi Lelkipásztorom, Hegyi Bandi Bácsi tanítása is:  "Hamarabb adunk valakinek ezer forintot,mint időt  az életünkből!"     Beleborzongtam:  talán ez az utolsó találkozásom az idős hittestvérrel!  Amin én is meglepődtem: érdekel engem ez a testvér,nem volt fárasztó a beszélgetés!  Mert nem csak Ő beszélt,hanem kérdezett is-egy magányos öregembertől nagy dolog szerintem!   Ha csak fél órára is,de része lehettem az Életének!   Elbúcsúztunk,folytattam tovább utamat,és a sír-keresést.   Találtam egy régi sírfeliratot 1951-ből:  " A fizika mai törvénye szerint nem lehetetlen,hogy mint elektronok (az anyag végső részei) a kozmikus térben,és időben találkozni fogunk, de a fizikai folyamatról akkor már semmit sem tudnak a Voltak"    Ekkor még élt,és uralkodott Sztálin,és Rákosi Mátyás... világnézettől függetlenül,még a leg-ateistább emberben is ott dereng a gondolat: Nem lehet,hogy a halállal mindennek vége!   Láthattam Radics Béla, a méltán Gitárkirálynak nevezett Zenész síremlékét  ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Radics_B%C3%A9la )  Már sötétedett....elszomorított,hogy nem jártam sikerrel-pedig,ahogy később megtudtam: Közel jártam a célhoz!    Nem szerettem volna hazavinni a koszorút....gondolkodtam  : mit tegyek?  Végső gondolatomban arra jutottam: Keresek egy olyan sírt,amely nem régi,-tehát valószínűleg élnek az  elhunyt Hozzátartozói.  Mivel  nemrég volt Mindenszentek ünnepe,így a legtöbb síron volt virág,gyertya,koszorú.  Talán  a régieken (50-60 éveseken) nem volt....talán már a hozzátartozók sem élnek.  Egy 3 éves sírra tettem a koszorút....nem volt előtte akkor más-virág,gyertya,vagy koszorú.   Talán,ha viszály is volt az örökösök között,és kilátogatnak a temetőbe....talán az első lépést tudják megtenni a békülés felé-feltételezve (újra)  egymásról a jót!      http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/8747.kivalasztott

 ***  Egy borongós napom-2009 november 9. Írta:Kovács "Zsotza" Zsolt  ***          Mindig csodáltam azokat a Bloggereket, (és Bloggerinákat),akik személyes témájú írásokat tesznek fel Blogjaikba,és van elég bizalmuk-önbizalmuk ezt ország-Világ-Kybertér elé tárni.  Én ezen a téren nem voltam/vagyok otthon....elvégre ki a túrót érdekelne,hogy egy Kovács Zsolt néven a Világra született Homo sapiensnek milyen napja volt,mit evett,szeretik-e vagy utálják,satöbbi..:--))  Mégis,tennék egy kirándulást a blogolás eme műfajába.   Halásztelken lakom,Szigetszentmiklóson dolgozom-kerékpárral szoktam közlekedni elsősorban,így a tömegközlekedést ritkán veszem igénybe.  Már régóta terveztem,hogy elmegyek Újpestre,hogy Barna Zoltán ( http://exjt.hu ) barátom,és hittestvérem sírját meglátogassam koszorúval.  Mivel más ügyintézésem is akadt,így gondoltam:  Egy napon végzek el mindent.   Ez a nap volt 2009 november 9-e.  Amikor  megérkeztem az Újpest-Központ aluljáróba, kerestem az esszében megörökített Bús Arcú Nénit  ( http://mohabacsi.uw.hu/drama_essze.htm ) ,aki Őrtorony újsággal a kezében szokott állni,missziózni az aluljáróban,és az utolsó előtti blog-bejegyzésemben írok Róla.  Sajnos,nem találtam ott.  Ahogy az egyik kedves Blogtárs, Kunmacho ajánlotta,szerettem volna Neki virágot adni.  Kétségtelen,hogy világnézetileg nem állunk "közös platformon",de tisztelek minden embert,aki a meggyőződéséért vállalja a közömbösséget,a népszerűtlenséget,és az elutasítást.  Könnyű drukkolni egy csapatnak,amely népszerű,és sokszor győz.  (Viszonylag) könnyű kampányolni egy népszerű ügy,vagy politikai társaság mellett.   Remélem jól van a Néni,és egyszer találkozik majd a Jézus Krisztussal,akinek a kegyelmét nem kiérdemelni kell (nem is lehet!), - hanem egyszerűen  (f)elismerni,és elfogadni. Aki pedig hittel Krisztushoz jön,azt a Megváltó nem küldi el,hanem megőrzi őt,és örök életet ad neki!  János Evangéliuma 10.fejezet 27-28.: "Az én juhaim figyelnek a hangomra,és én ismerem őket,ők pedig követnek engem,és örök életet adok nekik,és soha semmiképpen nem pusztulnak el,és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből ."- A Szentírás "Új Világ" Fordítása,-a Jehova tanúi egyház által használt Biblia.     Ha már Újpesten járok,megnéztem,mi  maradt a Tungsram Vákuumtechnikai Gépgyárból.  A nagy jövés-menés helyett csak néhány ember közlekedett a környéken,a Lachner György utcai kapun.  A  Fóti úti kapun még ennyit sem láttam....a leépülés csendje....?  Isten adjon erőt,és megoldást a vezetőknek,és a még ott dolgozóknak (volt dolgozóknak)!   Visszaemlékezem:  Nekem 15 év  után fájdalmas volt a távozás a felszámolt Csepeli Fémmű R.T.-ből....abban reménykedtem...talán egy rossz rémálom az egész...de Istennek hála,a sebek gyógyulnak.  Folytattam tovább az  utamat a haldokló gyártól  a megyeri úti Temetőbe.  Idén (2009) júniusban 29.-én volt  Barna Zoltán barátom temetése itt.  Szeretném elhelyezni sírjánál az emlékezés koszorúját.  Bent,a temetőben egy ismerős arcot pillantottam meg Bibliával a kezében. Egy 80 év körüli bácsi volt,aki időnként megjelent  a gyülekezetben.  Haja,jellegzetes ősz szakálla beszéde valahogy a régi bibliai prófétákat juttatta eszembe.   Sokat tudott beszélni,értelmesen,bátorítóan -de kevesen hallgatták meg.  Megszólított engem barátságosan,bár nem ismert meg.   Jó  volt látni,és hallani az ismeretlen Hittestvért,bár nem a legjobb időben sikerült.  Akkor döbbentem rá: ez a temető szinte "város a Városban", szinte tűt kell keresnem a "szénakazalban"!   De  ugyanakkor eszembe jutott korábbi Lelkipásztorom, Hegyi Bandi Bácsi tanítása is:  "Hamarabb adunk valakinek ezer forintot,mint időt  az életünkből!"     Beleborzongtam:  talán ez az utolsó találkozásom az idős hittestvérrel!  Amin én is meglepődtem: érdekel engem ez a testvér,nem volt fárasztó a beszélgetés!  Mert nem csak Ő beszélt,hanem kérdezett is-egy magányos öregembertől nagy dolog szerintem!   Ha csak fél órára is,de része lehettem az Életének!   Elbúcsúztunk,folytattam tovább utamat,és a sír-keresést.   Találtam egy régi sírfeliratot 1951-ből:  " A fizika mai törvénye szerint nem lehetetlen,hogy mint elektronok (az anyag végső részei) a kozmikus térben,és időben találkozni fogunk, de a fizikai folyamatról akkor már semmit sem tudnak a Voltak"    Ekkor még élt,és uralkodott Sztálin,és Rákosi Mátyás... világnézettől függetlenül,még a leg-ateistább emberben is ott dereng a gondolat: Nem lehet,hogy a halállal mindennek vége!   Láthattam Radics Béla, a méltán Gitárkirálynak nevezett Zenész síremlékét  ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Radics_B%C3%A9la )  Már sötétedett....elszomorított,hogy nem jártam sikerrel-pedig,ahogy később megtudtam: Közel jártam a célhoz!    Nem szerettem volna hazavinni a koszorút....gondolkodtam  : mit tegyek?  Végső gondolatomban arra jutottam: Keresek egy olyan sírt,amely nem régi,-tehát valószínűleg élnek az  elhunyt Hozzátartozói.  Mivel  nemrég volt Mindenszentek ünnepe,így a legtöbb síron volt virág,gyertya,koszorú.  Talán  a régieken (50-60 éveseken) nem volt....talán már a hozzátartozók sem élnek.  Egy 3 éves sírra tettem a koszorút....nem volt előtte akkor más-virág,gyertya,vagy koszorú.   Talán,ha viszály is volt az örökösök között,és kilátogatnak a temetőbe....talán az első lépést tudják megtenni a békülés felé-feltételezve (újra)  egymásról a jót!      http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/8747.kivalasztott

 ***  Egy borongós napom-2009 november 9. Írta:Kovács "Zsotza" Zsolt  ***          Mindig csodáltam azokat a Bloggereket, (és Bloggerinákat),akik személyes témájú írásokat tesznek fel Blogjaikba,és van elég bizalmuk-önbizalmuk ezt ország-Világ-Kybertér elé tárni.  Én ezen a téren nem voltam/vagyok otthon....elvégre ki a túrót érdekelne,hogy egy Kovács Zsolt néven a Világra született Homo sapiensnek milyen napja volt,mit evett,szeretik-e vagy utálják,satöbbi..:--))  Mégis,tennék egy kirándulást a blogolás eme műfajába.   Halásztelken lakom,Szigetszentmiklóson dolgozom-kerékpárral szoktam közlekedni elsősorban,így a tömegközlekedést ritkán veszem igénybe.  Már régóta terveztem,hogy elmegyek Újpestre,hogy Barna Zoltán ( http://exjt.hu ) barátom,és hittestvérem sírját meglátogassam koszorúval.  Mivel más ügyintézésem is akadt,így gondoltam:  Egy napon végzek el mindent.   Ez a nap volt 2009 november 9-e.  Amikor  megérkeztem az Újpest-Központ aluljáróba, kerestem az esszében megörökített Bús Arcú Nénit  ( http://mohabacsi.uw.hu/drama_essze.htm ) ,aki Őrtorony újsággal a kezében szokott állni,missziózni az aluljáróban,és az utolsó előtti blog-bejegyzésemben írok Róla.  Sajnos,nem találtam ott.  Ahogy az egyik kedves Blogtárs, Kunmacho ajánlotta,szerettem volna Neki virágot adni.  Kétségtelen,hogy világnézetileg nem állunk "közös platformon",de tisztelek minden embert,aki a meggyőződéséért vállalja a közömbösséget,a népszerűtlenséget,és az elutasítást.  Könnyű drukkolni egy csapatnak,amely népszerű,és sokszor győz.  (Viszonylag) könnyű kampányolni egy népszerű ügy,vagy politikai társaság mellett.   Remélem jól van a Néni,és egyszer találkozik majd a Jézus Krisztussal,akinek a kegyelmét nem kiérdemelni kell (nem is lehet!), - hanem egyszerűen  (f)elismerni,és elfogadni. Aki pedig hittel Krisztushoz jön,azt a Megváltó nem küldi el,hanem megőrzi őt,és örök életet ad neki!  János Evangéliuma 10.fejezet 27-28.: "Az én juhaim figyelnek a hangomra,és én ismerem őket,ők pedig követnek engem,és örök életet adok nekik,és soha semmiképpen nem pusztulnak el,és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből ."- A Szentírás "Új Világ" Fordítása,-a Jehova tanúi egyház által használt Biblia.     Ha már Újpesten járok,megnéztem,mi  maradt a Tungsram Vákuumtechnikai Gépgyárból.  A nagy jövés-menés helyett csak néhány ember közlekedett a környéken,a Lachner György utcai kapun.  A  Fóti úti kapun még ennyit sem láttam....a leépülés csendje....?  Isten adjon erőt,és megoldást a vezetőknek,és a még ott dolgozóknak (volt dolgozóknak)!   Visszaemlékezem:  Nekem 15 év  után fájdalmas volt a távozás a felszámolt Csepeli Fémmű R.T.-ből....abban reménykedtem...talán egy rossz rémálom az egész...de Istennek hála,a sebek gyógyulnak.  Folytattam tovább az  utamat a haldokló gyártól  a megyeri úti Temetőbe.  Idén (2009) júniusban 29.-én volt  Barna Zoltán barátom temetése itt.  Szeretném elhelyezni sírjánál az emlékezés koszorúját.  Bent,a temetőben egy ismerős arcot pillantottam meg Bibliával a kezében. Egy 80 év körüli bácsi volt,aki időnként megjelent  a gyülekezetben.  Haja,jellegzetes ősz szakálla beszéde valahogy a régi bibliai prófétákat juttatta eszembe.   Sokat tudott beszélni,értelmesen,bátorítóan -de kevesen hallgatták meg.  Megszólított engem barátságosan,bár nem ismert meg.   Jó  volt látni,és hallani az ismeretlen Hittestvért,bár nem a legjobb időben sikerült.  Akkor döbbentem rá: ez a temető szinte "város a Városban", szinte tűt kell keresnem a "szénakazalban"!   De  ugyanakkor eszembe jutott korábbi Lelkipásztorom, Hegyi Bandi Bácsi tanítása is:  "Hamarabb adunk valakinek ezer forintot,mint időt  az életünkből!"     Beleborzongtam:  talán ez az utolsó találkozásom az idős hittestvérrel!  Amin én is meglepődtem: érdekel engem ez a testvér,nem volt fárasztó a beszélgetés!  Mert nem csak Ő beszélt,hanem kérdezett is-egy magányos öregembertől nagy dolog szerintem!   Ha csak fél órára is,de része lehettem az Életének!   Elbúcsúztunk,folytattam tovább utamat,és a sír-keresést.   Találtam egy régi sírfeliratot 1951-ből:  " A fizika mai törvénye szerint nem lehetetlen,hogy mint elektronok (az anyag végső részei) a kozmikus térben,és időben találkozni fogunk, de a fizikai folyamatról akkor már semmit sem tudnak a Voltak"    Ekkor még élt,és uralkodott Sztálin,és Rákosi Mátyás... világnézettől függetlenül,még a leg-ateistább emberben is ott dereng a gondolat: Nem lehet,hogy a halállal mindennek vége!   Láthattam Radics Béla, a méltán Gitárkirálynak nevezett Zenész síremlékét  ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Radics_B%C3%A9la )  Már sötétedett....elszomorított,hogy nem jártam sikerrel-pedig,ahogy később megtudtam: Közel jártam a célhoz!    Nem szerettem volna hazavinni a koszorút....gondolkodtam  : mit tegyek?  Végső gondolatomban arra jutottam: Keresek egy olyan sírt,amely nem régi,-tehát valószínűleg élnek az  elhunyt Hozzátartozói.  Mivel  nemrég volt Mindenszentek ünnepe,így a legtöbb síron volt virág,gyertya,koszorú.  Talán  a régieken (50-60 éveseken) nem volt....talán már a hozzátartozók sem élnek.  Egy 3 éves sírra tettem a koszorút....nem volt előtte akkor más-virág,gyertya,vagy koszorú.   Talán,ha viszály is volt az örökösök között,és kilátogatnak a temetőbe....talán az első lépést tudják megtenni a békülés felé-feltételezve (újra)  egymásról a jót!      http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/8747.kivalasztott

 ***  Egy borongós napom-2009 november 9. Írta:Kovács "Zsotza" Zsolt  ***          Mindig csodáltam azokat a Bloggereket, (és Bloggerinákat),akik személyes témájú írásokat tesznek fel Blogjaikba,és van elég bizalmuk-önbizalmuk ezt ország-Világ-Kybertér elé tárni.  Én ezen a téren nem voltam/vagyok otthon....elvégre ki a túrót érdekelne,hogy egy Kovács Zsolt néven a Világra született Homo sapiensnek milyen napja volt,mit evett,szeretik-e vagy utálják,satöbbi..:--))  Mégis,tennék egy kirándulást a blogolás eme műfajába.   Halásztelken lakom,Szigetszentmiklóson dolgozom-kerékpárral szoktam közlekedni elsősorban,így a tömegközlekedést ritkán veszem igénybe.  Már régóta terveztem,hogy elmegyek Újpestre,hogy Barna Zoltán ( http://exjt.hu ) barátom,és hittestvérem sírját meglátogassam koszorúval.  Mivel más ügyintézésem is akadt,így gondoltam:  Egy napon végzek el mindent.   Ez a nap volt 2009 november 9-e.  Amikor  megérkeztem az Újpest-Központ aluljáróba, kerestem az esszében megörökített Bús Arcú Nénit  ( http://mohabacsi.uw.hu/drama_essze.htm ) ,aki Őrtorony újsággal a kezében szokott állni,missziózni az aluljáróban,és az utolsó előtti blog-bejegyzésemben írok Róla.  Sajnos,nem találtam ott.  Ahogy az egyik kedves Blogtárs, Kunmacho ajánlotta,szerettem volna Neki virágot adni.  Kétségtelen,hogy világnézetileg nem állunk "közös platformon",de tisztelek minden embert,aki a meggyőződéséért vállalja a közömbösséget,a népszerűtlenséget,és az elutasítást.  Könnyű drukkolni egy csapatnak,amely népszerű,és sokszor győz.  (Viszonylag) könnyű kampányolni egy népszerű ügy,vagy politikai társaság mellett.   Remélem jól van a Néni,és egyszer találkozik majd a Jézus Krisztussal,akinek a kegyelmét nem kiérdemelni kell (nem is lehet!), - hanem egyszerűen  (f)elismerni,és elfogadni. Aki pedig hittel Krisztushoz jön,azt a Megváltó nem küldi el,hanem megőrzi őt,és örök életet ad neki!  János Evangéliuma 10.fejezet 27-28.: "Az én juhaim figyelnek a hangomra,és én ismerem őket,ők pedig követnek engem,és örök életet adok nekik,és soha semmiképpen nem pusztulnak el,és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből ."- A Szentírás "Új Világ" Fordítása,-a Jehova tanúi egyház által használt Biblia.     Ha már Újpesten járok,megnéztem,mi  maradt a Tungsram Vákuumtechnikai Gépgyárból.  A nagy jövés-menés helyett csak néhány ember közlekedett a környéken,a Lachner György utcai kapun.  A  Fóti úti kapun még ennyit sem láttam....a leépülés csendje....?  Isten adjon erőt,és megoldást a vezetőknek,és a még ott dolgozóknak (volt dolgozóknak)!   Visszaemlékezem:  Nekem 15 év  után fájdalmas volt a távozás a felszámolt Csepeli Fémmű R.T.-ből....abban reménykedtem...talán egy rossz rémálom az egész...de Istennek hála,a sebek gyógyulnak.  Folytattam tovább az  utamat a haldokló gyártól  a megyeri úti Temetőbe.  Idén (2009) júniusban 29.-én volt  Barna Zoltán barátom temetése itt.  Szeretném elhelyezni sírjánál az emlékezés koszorúját.  Bent,a temetőben egy ismerős arcot pillantottam meg Bibliával a kezében. Egy 80 év körüli bácsi volt,aki időnként megjelent  a gyülekezetben.  Haja,jellegzetes ősz szakálla beszéde valahogy a régi bibliai prófétákat juttatta eszembe.   Sokat tudott beszélni,értelmesen,bátorítóan -de kevesen hallgatták meg.  Megszólított engem barátságosan,bár nem ismert meg.   Jó  volt látni,és hallani az ismeretlen Hittestvért,bár nem a legjobb időben sikerült.  Akkor döbbentem rá: ez a temető szinte "város a Városban", szinte tűt kell keresnem a "szénakazalban"!   De  ugyanakkor eszembe jutott korábbi Lelkipásztorom, Hegyi Bandi Bácsi tanítása is:  "Hamarabb adunk valakinek ezer forintot,mint időt  az életünkből!"     Beleborzongtam:  talán ez az utolsó találkozásom az idős hittestvérrel!  Amin én is meglepődtem: érdekel engem ez a testvér,nem volt fárasztó a beszélgetés!  Mert nem csak Ő beszélt,hanem kérdezett is-egy magányos öregembertől nagy dolog szerintem!   Ha csak fél órára is,de része lehettem az Életének!   Elbúcsúztunk,folytattam tovább utamat,és a sír-keresést.   Találtam egy régi sírfeliratot 1951-ből:  " A fizika mai törvénye szerint nem lehetetlen,hogy mint elektronok (az anyag végső részei) a kozmikus térben,és időben találkozni fogunk, de a fizikai folyamatról akkor már semmit sem tudnak a Voltak"    Ekkor még élt,és uralkodott Sztálin,és Rákosi Mátyás... világnézettől függetlenül,még a leg-ateistább emberben is ott dereng a gondolat: Nem lehet,hogy a halállal mindennek vége!   Láthattam Radics Béla, a méltán Gitárkirálynak nevezett Zenész síremlékét  ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Radics_B%C3%A9la )  Már sötétedett....elszomorított,hogy nem jártam sikerrel-pedig,ahogy később megtudtam: Közel jártam a célhoz!    Nem szerettem volna hazavinni a koszorút....gondolkodtam  : mit tegyek?  Végső gondolatomban arra jutottam: Keresek egy olyan sírt,amely nem régi,-tehát valószínűleg élnek az  elhunyt Hozzátartozói.  Mivel  nemrég volt Mindenszentek ünnepe,így a legtöbb síron volt virág,gyertya,koszorú.  Talán  a régieken (50-60 éveseken) nem volt....talán már a hozzátartozók sem élnek.  Egy 3 éves sírra tettem a koszorút....nem volt előtte akkor más-virág,gyertya,vagy koszorú.   Talán,ha viszály is volt az örökösök között,és kilátogatnak a temetőbe....talán az első lépést tudják megtenni a békülés felé-feltételezve (újra)  egymásról a jót!      http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/8747.kivalasztott

 ***  Egy borongós napom-2009 november 9. Írta:Kovács "Zsotza" Zsolt  ***          Mindig csodáltam azokat a Bloggereket, (és Bloggerinákat),akik személyes témájú írásokat tesznek fel Blogjaikba,és van elég bizalmuk-önbizalmuk ezt ország-Világ-Kybertér elé tárni.  Én ezen a téren nem voltam/vagyok otthon....elvégre ki a túrót érdekelne,hogy egy Kovács Zsolt néven a Világra született Homo sapiensnek milyen napja volt,mit evett,szeretik-e vagy utálják,satöbbi..:--))  Mégis,tennék egy kirándulást a blogolás eme műfajába.   Halásztelken lakom,Szigetszentmiklóson dolgozom-kerékpárral szoktam közlekedni elsősorban,így a tömegközlekedést ritkán veszem igénybe.  Már régóta terveztem,hogy elmegyek Újpestre,hogy Barna Zoltán ( http://exjt.hu ) barátom,és hittestvérem sírját meglátogassam koszorúval.  Mivel más ügyintézésem is akadt,így gondoltam:  Egy napon végzek el mindent.   Ez a nap volt 2009 november 9-e.  Amikor  megérkeztem az Újpest-Központ aluljáróba, kerestem az esszében megörökített Bús Arcú Nénit  ( http://mohabacsi.uw.hu/drama_essze.htm ) ,aki Őrtorony újsággal a kezében szokott állni,missziózni az aluljáróban,és az utolsó előtti blog-bejegyzésemben írok Róla.  Sajnos,nem találtam ott.  Ahogy az egyik kedves Blogtárs, Kunmacho ajánlotta,szerettem volna Neki virágot adni.  Kétségtelen,hogy világnézetileg nem állunk "közös platformon",de tisztelek minden embert,aki a meggyőződéséért vállalja a közömbösséget,a népszerűtlenséget,és az elutasítást.  Könnyű drukkolni egy csapatnak,amely népszerű,és sokszor győz.  (Viszonylag) könnyű kampányolni egy népszerű ügy,vagy politikai társaság mellett.   Remélem jól van a Néni,és egyszer találkozik majd a Jézus Krisztussal,akinek a kegyelmét nem kiérdemelni kell (nem is lehet!), - hanem egyszerűen  (f)elismerni,és elfogadni. Aki pedig hittel Krisztushoz jön,azt a Megváltó nem küldi el,hanem megőrzi őt,és örök életet ad neki!  János Evangéliuma 10.fejezet 27-28.: "Az én juhaim figyelnek a hangomra,és én ismerem őket,ők pedig követnek engem,és örök életet adok nekik,és soha semmiképpen nem pusztulnak el,és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből ."- A Szentírás "Új Világ" Fordítása,-a Jehova tanúi egyház által használt Biblia.     Ha már Újpesten járok,megnéztem,mi  maradt a Tungsram Vákuumtechnikai Gépgyárból.  A nagy jövés-menés helyett csak néhány ember közlekedett a környéken,a Lachner György utcai kapun.  A  Fóti úti kapun még ennyit sem láttam....a leépülés csendje....?  Isten adjon erőt,és megoldást a vezetőknek,és a még ott dolgozóknak (volt dolgozóknak)!   Visszaemlékezem:  Nekem 15 év  után fájdalmas volt a távozás a felszámolt Csepeli Fémmű R.T.-ből....abban reménykedtem...talán egy rossz rémálom az egész...de Istennek hála,a sebek gyógyulnak.  Folytattam tovább az  utamat a haldokló gyártól  a megyeri úti Temetőbe.  Idén (2009) júniusban 29.-én volt  Barna Zoltán barátom temetése itt.  Szeretném elhelyezni sírjánál az emlékezés koszorúját.  Bent,a temetőben egy ismerős arcot pillantottam meg Bibliával a kezében. Egy 80 év körüli bácsi volt,aki időnként megjelent  a gyülekezetben.  Haja,jellegzetes ősz szakálla beszéde valahogy a régi bibliai prófétákat juttatta eszembe.   Sokat tudott beszélni,értelmesen,bátorítóan -de kevesen hallgatták meg.  Megszólított engem barátságosan,bár nem ismert meg.   Jó  volt látni,és hallani az ismeretlen Hittestvért,bár nem a legjobb időben sikerült.  Akkor döbbentem rá: ez a temető szinte "város a Városban", szinte tűt kell keresnem a "szénakazalban"!   De  ugyanakkor eszembe jutott korábbi Lelkipásztorom, Hegyi Bandi Bácsi tanítása is:  "Hamarabb adunk valakinek ezer forintot,mint időt  az életünkből!"     Beleborzongtam:  talán ez az utolsó találkozásom az idős hittestvérrel!  Amin én is meglepődtem: érdekel engem ez a testvér,nem volt fárasztó a beszélgetés!  Mert nem csak Ő beszélt,hanem kérdezett is-egy magányos öregembertől nagy dolog szerintem!   Ha csak fél órára is,de része lehettem az Életének!   Elbúcsúztunk,folytattam tovább utamat,és a sír-keresést.   Találtam egy régi sírfeliratot 1951-ből:  " A fizika mai törvénye szerint nem lehetetlen,hogy mint elektronok (az anyag végső részei) a kozmikus térben,és időben találkozni fogunk, de a fizikai folyamatról akkor már semmit sem tudnak a Voltak"    Ekkor még élt,és uralkodott Sztálin,és Rákosi Mátyás... világnézettől függetlenül,még a leg-ateistább emberben is ott dereng a gondolat: Nem lehet,hogy a halállal mindennek vége!   Láthattam Radics Béla, a méltán Gitárkirálynak nevezett Zenész síremlékét  ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Radics_B%C3%A9la )  Már sötétedett....elszomorított,hogy nem jártam sikerrel-pedig,ahogy később megtudtam: Közel jártam a célhoz!    Nem szerettem volna hazavinni a koszorút....gondolkodtam  : mit tegyek?  Végső gondolatomban arra jutottam: Keresek egy olyan sírt,amely nem régi,-tehát valószínűleg élnek az  elhunyt Hozzátartozói.  Mivel  nemrég volt Mindenszentek ünnepe,így a legtöbb síron volt virág,gyertya,koszorú.  Talán  a régieken (50-60 éveseken) nem volt....talán már a hozzátartozók sem élnek.  Egy 3 éves sírra tettem a koszorút....nem volt előtte akkor más-virág,gyertya,vagy koszorú.   Talán,ha viszály is volt az örökösök között,és kilátogatnak a temetőbe....talán az első lépést tudják megtenni a békülés felé-feltételezve (újra)  egymásról a jót!      http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/8747.kivalasztott

 ***  Egy borongós napom-2009 november 9. Írta:Kovács "Zsotza" Zsolt  ***          Mindig csodáltam azokat a Bloggereket, (és Bloggerinákat),akik személyes témájú írásokat tesznek fel Blogjaikba,és van elég bizalmuk-önbizalmuk ezt ország-Világ-Kybertér elé tárni.  Én ezen a téren nem voltam/vagyok otthon....elvégre ki a túrót érdekelne,hogy egy Kovács Zsolt néven a Világra született Homo sapiensnek milyen napja volt,mit evett,szeretik-e vagy utálják,satöbbi..:--))  Mégis,tennék egy kirándulást a blogolás eme műfajába.   Halásztelken lakom,Szigetszentmiklóson dolgozom-kerékpárral szoktam közlekedni elsősorban,így a tömegközlekedést ritkán veszem igénybe.  Már régóta terveztem,hogy elmegyek Újpestre,hogy Barna Zoltán ( http://exjt.hu ) barátom,és hittestvérem sírját meglátogassam koszorúval.  Mivel más ügyintézésem is akadt,így gondoltam:  Egy napon végzek el mindent.   Ez a nap volt 2009 november 9-e.  Amikor  megérkeztem az Újpest-Központ aluljáróba, kerestem az esszében megörökített Bús Arcú Nénit  ( http://mohabacsi.uw.hu/drama_essze.htm ) ,aki Őrtorony újsággal a kezében szokott állni,missziózni az aluljáróban,és az utolsó előtti blog-bejegyzésemben írok Róla.  Sajnos,nem találtam ott.  Ahogy az egyik kedves Blogtárs, Kunmacho ajánlotta,szerettem volna Neki virágot adni.  Kétségtelen,hogy világnézetileg nem állunk "közös platformon",de tisztelek minden embert,aki a meggyőződéséért vállalja a közömbösséget,a népszerűtlenséget,és az elutasítást.  Könnyű drukkolni egy csapatnak,amely népszerű,és sokszor győz.  (Viszonylag) könnyű kampányolni egy népszerű ügy,vagy politikai társaság mellett.   Remélem jól van a Néni,és egyszer találkozik majd a Jézus Krisztussal,akinek a kegyelmét nem kiérdemelni kell (nem is lehet!), - hanem egyszerűen  (f)elismerni,és elfogadni. Aki pedig hittel Krisztushoz jön,azt a Megváltó nem küldi el,hanem megőrzi őt,és örök életet ad neki!  János Evangéliuma 10.fejezet 27-28.: "Az én juhaim figyelnek a hangomra,és én ismerem őket,ők pedig követnek engem,és örök életet adok nekik,és soha semmiképpen nem pusztulnak el,és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből ."- A Szentírás "Új Világ" Fordítása,-a Jehova tanúi egyház által használt Biblia.     Ha már Újpesten járok,megnéztem,mi  maradt a Tungsram Vákuumtechnikai Gépgyárból.  A nagy jövés-menés helyett csak néhány ember közlekedett a környéken,a Lachner György utcai kapun.  A  Fóti úti kapun még ennyit sem láttam....a leépülés csendje....?  Isten adjon erőt,és megoldást a vezetőknek,és a még ott dolgozóknak (volt dolgozóknak)!   Visszaemlékezem:  Nekem 15 év  után fájdalmas volt a távozás a felszámolt Csepeli Fémmű R.T.-ből....abban reménykedtem...talán egy rossz rémálom az egész...de Istennek hála,a sebek gyógyulnak.  Folytattam tovább az  utamat a haldokló gyártól  a megyeri úti Temetőbe.  Idén (2009) júniusban 29.-én volt  Barna Zoltán barátom temetése itt.  Szeretném elhelyezni sírjánál az emlékezés koszorúját.  Bent,a temetőben egy ismerős arcot pillantottam meg Bibliával a kezében. Egy 80 év körüli bácsi volt,aki időnként megjelent  a gyülekezetben.  Haja,jellegzetes ősz szakálla beszéde valahogy a régi bibliai prófétákat juttatta eszembe.   Sokat tudott beszélni,értelmesen,bátorítóan -de kevesen hallgatták meg.  Megszólított engem barátságosan,bár nem ismert meg.   Jó  volt látni,és hallani az ismeretlen Hittestvért,bár nem a legjobb időben sikerült.  Akkor döbbentem rá: ez a temető szinte "város a Városban", szinte tűt kell keresnem a "szénakazalban"!   De  ugyanakkor eszembe jutott korábbi Lelkipásztorom, Hegyi Bandi Bácsi tanítása is:  "Hamarabb adunk valakinek ezer forintot,mint időt  az életünkből!"     Beleborzongtam:  talán ez az utolsó találkozásom az idős hittestvérrel!  Amin én is meglepődtem: érdekel engem ez a testvér,nem volt fárasztó a beszélgetés!  Mert nem csak Ő beszélt,hanem kérdezett is-egy magányos öregembertől nagy dolog szerintem!   Ha csak fél órára is,de része lehettem az Életének!   Elbúcsúztunk,folytattam tovább utamat,és a sír-keresést.   Találtam egy régi sírfeliratot 1951-ből:  " A fizika mai törvénye szerint nem lehetetlen,hogy mint elektronok (az anyag végső részei) a kozmikus térben,és időben találkozni fogunk, de a fizikai folyamatról akkor már semmit sem tudnak a Voltak"    Ekkor még élt,és uralkodott Sztálin,és Rákosi Mátyás... világnézettől függetlenül,még a leg-ateistább emberben is ott dereng a gondolat: Nem lehet,hogy a halállal mindennek vége!   Láthattam Radics Béla, a méltán Gitárkirálynak nevezett Zenész síremlékét  ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Radics_B%C3%A9la )  Már sötétedett....elszomorított,hogy nem jártam sikerrel-pedig,ahogy később megtudtam: Közel jártam a célhoz!    Nem szerettem volna hazavinni a koszorút....gondolkodtam  : mit tegyek?  Végső gondolatomban arra jutottam: Keresek egy olyan sírt,amely nem régi,-tehát valószínűleg élnek az  elhunyt Hozzátartozói.  Mivel  nemrég volt Mindenszentek ünnepe,így a legtöbb síron volt virág,gyertya,koszorú.  Talán  a régieken (50-60 éveseken) nem volt....talán már a hozzátartozók sem élnek.  Egy 3 éves sírra tettem a koszorút....nem volt előtte akkor más-virág,gyertya,vagy koszorú.   Talán,ha viszály is volt az örökösök között,és kilátogatnak a temetőbe....talán az első lépést tudják megtenni a békülés felé-feltételezve (újra)  egymásról a jót!      http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/8747.kivalasztott

Kedves Olvasó! Találtam egy esszét,ami megragadta a figyelmemet,és megvallom "ország-világ-kybertér"  előtt:Tettszik!  Először megütköztem...ilyen címet adni egy alkotásnak....Aztán elolvastam egyszer-kétszer-többször....és egyre jobban átéreztem a jelenség fájdalmát,és arra a következtetésre jutottam: Mohácsi Zoltán nagyon jól megfogalmazta azt a fájdalmat,komorságot,ami egy olyan vallásos ember lelkét,tekintetét,"arcát üli meg", akinek nem tanították meg mit jelent az Isten Evangéliuma,az Atyai szeretet,és Krisztus kegyelme!  Hogy   Jehova -szeret,és elfogad....és nem kell ,nem lehet Isten kegyelmét  "kiérdemelni"!    2007-ben,másfél évig dolgoztam a Tungsram Vákuumtechnológiai Gépgyárban.   Ismerős a helyszín....talán futólag láthattam a nénit. Belémhasított a kérdés....hogy tudnák segíteni neki...?   Ha   elmondom,hogy valamikor sorstársa voltam,akkor megijed,és talán el is szalad!  Egy aktív  "hithű"  (Őrtorony-hű)  Jehova tanújának  egy kilépett,egykori   Jehova tanúval   szigorúan TILOS  szóba állni,-pláne  a  hit dolgairól.  Természetesen az Őrtorony Társulat vezetőinek  érdeke,hogy minél kevesebb Jehova tanúja találkozzon  az ÚR Jézus Krisztushoz megtért,Vele beszélőviszonyban álló ex-Tanúkkal,akik "végigmentek az alagúton",és  megtapasztalták:Van kiút, az "Őrtoronyból",és van élet a Jehova tanúi egyházon kívül  !  Kérlek benneteket,hogy imádkozzatok a megfáradt, Isten kegyelmét kereső  Jehova tanúiért,hogy megtalálják a Szabadítót,és a megfáradt,frusztált Arcok ráncai kisimuljanak,a  hajszolt  "Igáslovak"  megtalálják a Felüdülés Forrását!   Máté evangéliuma 11.fejezet 28.vers: "Jöjjetek hozzám mindnyájan,akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve,és én felüdítelek benneteket." (A Szentírás Új Világ Fordítása- Jehova Tanúi által használt Biblia)   **  Kovács  Zsolt  **        "   "Lóarcú néni vallása" **   Írta:Mohácsi Zoltán  ** Forrás:  http://mohabacsi.uw.hu/drama_essze.htm 

Minden reggel az Újpest-Központnál szállok le a metróról, és jobbára a központban levő szupermarketben vásárolok magamnak napi falatokat. Ahogy kifordulok a metróból, szinte kivétel nélkül, minden reggel látok egy nénit. Magas, egyenes gerincű hölgy, hosszúkás, kicsit lószerű arccal, s lószerű arcán valami hidegrázós közömbösséggel ácsorog a telefonfülkék mellett, miközben kezében rendületlenül egy Őrtorony magazint szorongat. A mai reggel kivételével még soha nem láttam, hogy bárkivel is beszélgetett volna.

 

Áll a néni a hajnali forgatagban, tiszteltre méltó kitartással, és kezében tartva árulja a vallását.    Arca közömbössége fájón ellene mond a magazinban taláható hurráoptimista, szocreál Újjá Teremtett Föld örömnek. Közömbösség, szigorúság komorlik az arcáról. Minden reggel ott áll, minden reggel végzi az Istentől hite szerint kapott munkáját. Becsületesen, kitartással áll ott, hogy jól fessen a gyülekezeti vénnek ledott statisztika, s hogy megmutathassa Jehovának: "Ennyit és ennyit dolgoztam érted, látod, Kecskék Ura?"

 

Áll a Lóarcú néni az Őrtorony-nyal, és csak áll, csak áll, csak áll némán. Bizonyára arra vár, hogy rohanja le végre valaki: "Jehova Tanúja akarok lenni, mondja el a jó hírt, avasson be a Szentháromság tanának tarthatatlan sületlenségébe, az elhallgatott Jahve név titkaiba és hogy csak betű szerint 144 000 ezer embernek kell újjászületnie!" Áll a néni. Missziózik. Kérlelhetetlen arcával, újságjával.

 

Ráz a hideg a nénitől. Tán nem tehet az arckifejezéséről, bár úgy gondolom, ami bennünk van, ami lelkünkből meghatároz, az ott lesz az arcunkon is. Ha neki az van a lelkében, ami az arcán... Ajjaj!

 

Nem lenne jobb, ha kincstárian mosolyogna, az sem (ennek is meg van a megfelelő keresztény csoportja!). Az kellene, hogy önmaga legyen, én pedig ne legyek megmissziózandó alany, hanem én magam. Mármint az ő számára. Ezért soha nem fogok odamenni a nénihez. Isten ments'! Dehogy fogok! Mit könnyítgessek neki? De elkerülöm azt is, hogy megszólítson. Elkerülöm, mert az arcán akarnám látni, azt, amit hisz! De tudom, soha nem fogom ott látni. A néni vallásos, az biztos. A hitéről inkább semmit. Nem is tisztem, meg jogom sem.

 

De azt tudom: így semmiképpen nem akarnék vallásos lenni! Mert a vallás senkinek nem kell manapság. A kell-ek sem. Az embereknek az emberek kellenek, s szép lassan már azok sem. De a magánytól irtóznak. A párostól is, a csoportostól is. S Lóarcú néni, ahogy ott áll, azt sugallja fene nagy szigorral, árújában nincs más, csak tanok, eszmék, nagy, jövőben bízó ragaszkodások. Adok-kapok alapon, hoci-nesze Pokol-Menny mérkőzés, ahol ő már egészen biztosan jó helyen áll. Hiszen kezében ott az újság, tudja, hogy akiket néz, elkárhoznak, és azt is, ő már jó helyen van. Ott, Újpest.Központban, a metró-kijárat mellett.

"Rácsodálkozás Lutherre"  ** > Írta:Kovács "Zsotza" Zsolt <  **     Október hónapban vagyunk,-és ha október,akkor reformáció.   Minden évben október 31-én emlékeznek meg a protestáns keresztények (Tradicionális hittestvérek kedvéért: Keresztyének) arról a történelmi Nagy Kezdetről,amikor Martin Luther  (Luther Márton) német szerzetes a Wittenbergi Vártemplom kapujára kiszögezte a 95 tételből álló  megújulási kiáltványát-protestálását.   Sokan,sok okosságot,tanulságot megfogalmaztak  már a reformációval kapcsolatban.   Idén,2009-ben  is lesznek  ünnepi Istentiszteletek.  "Pluszban"  itt van még idén  a Kálvin-év,500 éve született Jean Calvin  (Kálvin János) francia reformátor.  Szóval nem eseményben nem lesz hiány....  Lesznek ünnepi Istentiszteletek,méltató prédikációk:Milyen bátor,egyenes,és hűséges tesók voltak Lutherék,Kálvinék,Husz Jánosék,Hubmayer Baltazárék,Münzer Tamásék- ami  igaz is!    Lesznek konferenciák,történelmi visszatekintések,  egyházzenei koncertek, tudósok,teológusok fognak értekezni a Reformáció történelmi  jelentőségéről,társadalmi hatásáról.   Teológiát nem végzett,"laikus" keresztényként nem is szeretnék belemenni  hatalmas  tudományos-történelmi elemzésekbe-régen megették már hozzáértő tanult emberek.    Inkább arról írok,nekem mit jelent a reformáció-közreadom rácsodálkozásaimat.    Luther egy szegénységből a középosztályba feljutott családban  nőtt fel.  Ebből következne logikusan,hogy hallgat apjára,aki jogásznak szánta.  Evvel a hivatással -gondolom- már abban az időben is a társadalom felsőbb rétegébe  juttatta volna Luther Mártont.  Valószínűleg gyerekként,kamaszként kijutott az egész családnak a nélkülözésből. A rossz emlékek mindenféleképpen jó  motiváció volt egy jól fizetett,társadalmilag megbecsült  életpálya felé.  Mindig rácsodálkozom,amikor olyan élet-utakat ismerhetek meg,amikor  szegénysorsú  emberek önként lemondanak az anyagi jólétről. Mózes,Pál apostol,-vagy a legnagyobb példaképem:Jézus Krisztus is ilyen pályát futottak be.     Az,hogy valaki többre értékeli a lelki-szellemi gazdagságot,nem  csak a zsidó-keresztény kultúrába fordult elő-az egyik legismertebb példa Sziddhártha Gautama,akit a világ Buddhának,"Megvilágosodottnak" ismert meg.  Tehát Luthernek fontosabb volt a vallási-lelki élet az (anyagi) karriernél.   Mint köztudott,ágostonrendi szerzetes lett.   Komolyan veszi a római katolikus hitéletet.  Szinte rajong Rómáért.  De még római zarándokútja során is a Római Katolikus Egyház elvilágosodását tudta megtapasztalni.  Alternatíva nem volt,vágyott  egyháza szellemi-lelki  megújulására.   Bármennyire komolyan vette a vallás-gyakorlatot,békessége nem volt.     A világosság Luther életébe a Biblia által  jutott el.  Talán hosszú lelkiismereti vergődései alatt jutott el arra az álláspontra,hogy nem a "hivatalos egyházi szemüvegen" (szemellenzőn) keresztül olvassa-értelmezi Isten szavát.   El kellett jutnia arra a  lelki mélypontra,amelyre Pál apostol  is került-aki élete nagy válságában így fordult Jézus Krisztushoz:"Mit akarsz Uram,hogy cselekedjem?"   Elkerülhetetlen,hogy a valódi reformáció abból a személyes lelki válságból,fájdalomból szülessen meg,hogy rádöbbenjek,ahogy Luther,és a többi reformátor életében is történt:Inkább a Biblia mellett foglalnak állást,mint a hivatalos vallásos tekintélyek előtt hajoljanak meg.  Mindezt tenni akkor,a Középkorban,amikor a vallás-szabadság,és a tolerancia nem éppen ismert fogalmak voltak.     Mennyi minden visszahúzhatta volna az ágostonrendi fiatal szerzetest....Hiszen ellentmondani  csaknem másfél évszázados Biblia-értelmezéseknek,hagyományoknak....azért nagyon kemény dolog volt.  Talán nem mindegyik pap,püspök volt erkölcsi nulla-és mégis az egész  vallási  Világgal "szembe menni"-ez mindig fájdalmas út volt a Történelemben,emlékezzünk az Ószövetségbeli magányos prófétákra.  Ami még csodálatos a reformációban: Bár a német fejedelemségekben a köznépnek fel kellett venni a választófejedelem vallását-de más országokban gyökeret tudott verni a Hitújítás, a Bibliát elsőszámú tekintélynek tekintő kereszténység.  Szerintem,ha csak emberi próbálkozás lett volna a reformáció, akkor néhány évtized alatt elsorvadt volna.  Általában,ha reformációról beszélünk,szinte mindig az egyes emberek kerülnek előtérbe- ami érthető is- de nem szabad elfeledkeznünk arról: Az "egyszerű köznép"  nélkül  nem lehetett  volna maradandó ez a Lelki Forradalom.     De  rácsodálkozom Luther bátorságára-szembefordulni avval a "törvény-vallássá" süllyedt kereszténységgel,amely ugyanúgy elfordult a Mindenhatótól,mint Jézus földi élete során Izrael.  Ahogy  Luther jobban megismerte a Biblia   felszabadítóigazságait,úgy merte vállalni az elutasítást,kiközösítést.     Felszabadította az a meggyőződés,hogy aki felismerte önmagában a megváltásra szoruló bűnöst,és Jézus Krisztusban a Megváltót, a Szabadítót-akinek Kezében van a hívő élete,és üdvössége.   Egyháztörténelmi fordulópont,amikor Luther Márton előtt Isten Lelke világossá teszi:" Az igaz ember pedig hitből fog élni"  (Pál apostol levele a Rómabeliekhez 1.fejezet 17.vers)   Ez volt a fordulópont,amikor már nem az Egyházban hitt,hanem Istenben.  Amikor a rabbik,főpapok-később- pápák,püspökök,stb. ...  tanítása felülírja a Bibliai kijelentést,abból  elkerülhetetlenül a lelki-vallási élet süllyedése következett.    Úgy vallom,hogy elkerülhetetlenül fontos,hogy minden hívő keresztény életében  kell történnie ilyen "lutheri torony-élménynek"   Semmiképpen nem akarok "kegyes vallási skatulyát" gyártani- találkoztam már keresztény honlappal,amelyen a regisztrációnál kérte a megtérés dátumát is-napra pontosan(!?)   Nos,szerintem előfordulhat ilyen is-de ebből általános gyakorlatot nem tudnák csinálni.   De ha valaki hittel olvassa a Bibliát,és azt  elfogadja első számú tekintélynek,akkor vállalnia kell Lutherhez,és a többi  hitben járó keresztényhez hasonlóan.hogy szembekerülhet a "vallási hivatalosokkal".   Biztos vagyok abban,hogy lesz legalább egy Biblia Ige-szakasz,amely megfordítja az Isten-kereső ember élet-irányát!  Nekem a János apostol első levele 5.fejezet 13.verse volt ilyen "lutheri torony-élmény"!   1994-ben -még a Jehova tanúi Vallás-szervezet tagjaként rendszeresen jártam Bibliákat vásárolni a budapesti Ó utca 16. szám alatti Evangéliumi Kiadó könyvesboltjába.  (Itt van a Keresztyén Testvérgyülekezet imaháza is.)     Egyik ilyen "bevásárló-körutam" során megkérdezte egy idős Testvérgyülekezeti  bácsi : Milyen gyülekezetbe járok?    Nem akartam riadalmat kelteni-"farkas van a tyúkólban"-nem szerettem volna megmondani,hogy Jehova tanúja vagyok.   Mivel nem tágított,mégis felfedtem  hovatartozásomat.   No,-gondoltam :-)- most beszélgethetünk a Szentháromságról....de másról beszélt a bácsi....."Fiatalember,van-e magának örök élete?"    Teljesen  meglepett....meg le is döbbentett..Mit válaszolhattam Jehova tanújaként?   "Nem lehet tudni ezen a világon. A kegyelmet ki kell érdemelni."  Hazafelé utazva tűnődtem...idős,Bibliát olvasó ember-hogy is kérdezhet ilyen vakmerő kérdést...?    Hónapok teltek el.  Rendszeresen hallgattam a MERA (Magyar Evangéliumi Rádió) műsorait. --link--->> http://www.mera.hu <<---  Az egyik műsorban az üdv-bizonyosságról volt szó. Gondoltam : valami amerikás vallásos túlzás lehet-nem lehet ezt komolyan venni-meg hát nem is lehet azt biztosan tudni....majd ha eljön az Armageddon!  Amikor a műsorvezető felolvasta a Bibliából a már korábban említett  1.János 5:13-at, arra gondoltam : Ez valami félrefordítás lehet csak!!   De megnéztem a Bibliámban-és még a Jehova tanúi által készített "Új Világ Fordítás" is így adja vissza (-kiemelés tőlem! -Zsotza)  "Azért írom nektek ezeket,hogy t u d j á t o k,hogy örök életetek van,nektek akik hisztek az Isten Fiának nevében."  Egyszerre letaglózott,és felemelt Isten Szava.  Ha ez így benne van a Bibliában,akkor erről beszélni kell!! -gondoltam nagy naívan.  Legközelebb a gyülekezetben megmutattam a felfedezésemet.  Húzták is a szájukat az Őrtoronyban hívő társaim... "Kedves Zsolti testvér,együtt kell haladni Jehova Isten  Szervezetével -nem lehet előzni ám!" ** "Khmm...hát várni kell a Hű,és bölcs Rabszolga(tartó- Zsotza) Osztály kinyilatkoztatására..." ( Magyarázat: A "Hű és bölcs Rabszolga-Osztály a Jehova tanúi Egyház tanítóhivatala, kijelentései -"elvileg" nem tévedhetetlenek- gyakorlatilag   kötelező a Biblia-értelmezéseit minden Jehova tanújának elfogadni!  Olyan ez,mint anno' a Német "Demokratikus" Köztársaság.... )  Szóval nagyon kényelmetlen volt a szitu' mindenkinek.  És ez még a kezdet volt...Elhatároztam,mint Luther:Elkezdem -tisztán- csak a Bibliát tanulmányozni-Isten kegyelmére támaszkodva.  A Reformáció egyik nagy értéke,újra-felfedezése: Isten Szentlelke magyarázza a Bibliát,-képes megvilágosítani a Krisztusban hívőket.  Ahogy haladtam  Szentírás tanulmányozásában,úgy kezdett világossá válni:Mennyi mulasztás,hiába kimondott beszéd,cinkos hallgatás,és még sok más dolog terhel-bűnként!  Megvallottam,és megtagadtam ezeket.  Mivel az Őrtorony Társulat feltétlen engedelmességet követel a Jehova tanúitól,így egyetlen választásom maradt:  A kilépés.  1995 április 24-én írtam meg az  Elkülönülő levelemet.  Hiszem,hogy adósa vagyok az őszinte,Isten-és kegyelem kereső Jehova tanúinak,hogy megmutassam: Ahogy Luther Márton élete,és üdvössége, - úgy a Jehova tanúi üdvössége sem egy Szervezet hatalmában van-még ha az ellenkezőjét is állítják,hogy nem lehet üdvözülni az Őrtorony Társulat nélkül.  Akinek Jézus Krisztus az Ura,és megváltója-és bűnbánattal csak Isten kegyelmében bízik,az újjászületett,-és Isten előtt igazságosnak számít Jézus Krisztus Váltság-áldozata által!  Bárcsak minél több ember  velem együtt rácsodálkozna Isten kegyelmére,amely hatalmasat alkotott  Luther Márton,-és még sok Igazság-kereső ember életében!  ** Rómaiakhoz írt levél 5.fejezet 1.vers: " Így tehát most,hogy a hit eredményeként igazságossá nyilvánítottak minket, örvendjünk békének az Istennel  Jézus Krisztus,a mi Urunk által" (Jehova tanúi "Új Világ Fordítása"- kiemelések tőlem-Zsotza) 

Reformáció-Kell e nekünk…?     Írta:Kovács “Zsotza” Zsolt      Egy korábbi  csoportos Bibliatanulmányozáskor a gyülekezetemben Ezékiás életéről tanultunk.  Szóba került az uralkodásának idején végrehajtott radikális reformáció.A beszélgetés  során érintve lett a Katolikus Egyház néhány középkori túlkapása,és egy-két tanbeli tévedése,-de nekem úgy tűnt,hogy az egyházi reformáció ügye az anabaptista elődök munkájával véget is ért….Hogy van ez?       A reformációról CSAK egyéni  szinten szabad gondolkodni/cselekedni-vagy pedig     l e h e t s é g e s ,    hogy Baptista Egyházunk (is) reformációra szorul (-na)?     Először  arra gondoltam,hogy ez  egy tabu téma:nem beszélünk róla -az  aktuális egyházi helyzetről,és a reformok szükségességéről-(és  ezzel a probléma el van ásva)     Nekem sincs könnyű helyzetem evvel kapcsolatban:Nem titok,hogy megtérésem előtt a “Jehova tanúi” felekezethez tartoztam,és megtérésem után -látva előző közösségem abszolút elzárkózását az őszinte,nyílt párbeszédtől-nem maradt más utam,mint a kilépés.     Ezt nem is bántam meg-dicsőség Jahve Úr Istennek! A Baptista Egyházban testvéri szeretetet,és  segítségnyújtást találtam-valamint lelki otthonra,-és  ez nagy dolog!    De képletes tükörbe nézve szembesülnöm kellett a kikerülhetetlen kérdéssel-anélkül,hogy notórius kritizáló lennék,hogy tekintem a Reformáció ügyét,és Egyházunkal,-gyülekezetünkkel kapcsolatban?       Lázadó ,”renitens”testvér vagyok-e,ha (f)elismerem:Nem csupán nekem,a keresztény embernek kell napról-napra megújulni-hanem a baptista Egyház is reformációra  szorul! Sokat segített nekem Bayer György,jól ismert lelkipásztor testvér “Küldetés” című könyve,amelyből szeretnék hosszabban idézni:”Mire gondolsz,ha azt hallod,:Reformáció!? Míg mi a reformációnak,reformálatlan emlékünnepet szentelünk,ne feledjük,hogy Isten szavának hamisítatlan igazáért mártírok vére folyt.      (Mantz Félix,Grebel Konrád,Hubmayer Baltazár,stb….)… Ők nem ismerték,de legalábbis nem alkalmazták teológiájukban a tolerancia,lojalitás,mai értelemben vett  szavait.Reformáció reform nélkül,tolerancia biblicitás nélkül,ökumenikus lefelé nivellálódás identitástudat nélkül,küldetéstudta a következmények vállalása nélkül.     (Kicsit sok volt a  szocializmus égig magasztalásából,a felszabadulás napjának ünnepléséből stb.)Közben mégis reformáltak lennénk,protestánsok,akiknek a pogányság terpeszkedéséhez egyetlen szava sincs?     (Képviseltetjük magunkat,egyetértünk,bólintunk, tapsolunk.Meddig még,és hova vezet ez?     Ébredéshez? Misszióhoz?) Az egyén,a család,a közösség,az egyház folyamatos reformációra szorul.      Erről tanúskodik a Biblia.      Miért szükséges ez?Mert a Sátán a deformálás specialistája.Mindent megdeformál,eltérít,letérít,szétdobál.Ezért szükséges a bibliai reformáció,melyet Isten Igéje,Szentlelke által,eszközein keresztül végez.Ma is ezt  akarja tenni.”-Eddíg  az idézet.Érdekes volna,-érdemes volna egy közvélemény-kutatást végezni a gyülekezetünkben:Milyen  KONKRÉT területeken lenne szükség a reformációra? Lehetséges a gyülekezetünk Testvérisége szerint az,hogy valamilyen tanításunk-gyakorlatunk eltér a Bibliától?Meglepő,-és felszabadító volt tapasztalni,hogy tárgyilagosan,-pozitív értelemben-szókimondóan lehet(-sőt! kell!) beszélni a megújulásról,reformációról-ahogy Bayer Testvér is tette.     Gondoljunk csak bele:Ha a reformátorok nem vállalták volna fel az egyenes,bátor állásfoglalásokat-protestálásokat-akkor nem lennének protestáns,evangéliumi egyházak!       Ha például Luther csak a keresztény életvitel megújításával foglalkozott volna,alapíthatott volna egy újabb  szerzetes-rendet.A mindenkori pápák megtűrték a radikálisabb szerzeteseket is-ha nem nyúltak hozzá a tanításokhoz,és nem leplezték le az egyházi tévedéseket! Abban látom-én  személy  szerint-a reformáció akadályát,hogy korunk embere vagyok! És a legfontosabb érték az Igazság előtt:A kényelem.A hamis ideál:A “Jó Keresztény mindenkivel békében van”-Mindenáron? Mert nincs reformáció konfliktusok,viták nélkül,barátok elvesztése nélkül!        Ha felülvizsgálnánk tanításainkat,tradícióinkat,(Pl.:A Katolikus Egyházhoz,Ökumenikus mozgalomhoz való viszony,Evolúció elfogadása a tiszta Teremtés-tanítás helyett,pogány”ünnepi szokások”-karácsonyfa,húsvéti szokások,stb..) ”Sola scriptura”-egyedül a Szentírás!Ezt vállalták az ünnepelt reformátor hitelődök-és vállalták a rizikót,az életveszélyt!       Vállalom-e/vállaljuk-e a rizikót,-úgy,hogy nem kell az életünk felől aggódnunk  ezért-hogy kiderül:Bizony ránkragadtak  nemkívánatos,Igével nem indokolható megalkuvások ,és amikért  minimum imádkozni kellene,hogy  adjon az ÚR bátorságot,és világosságot elhagyni azt,ami nem Bibliai (tanítás,hagyomány,szemlélet)-akkor legalább  a legfontosabb megtörténhetne :Az  első lépés! Mert mindíg az első lépéssel kezdődik a legnagyobb út is,és sokszor az első lépéshez kell a legtöbb bátorság is! Adjon nekünk Jahve Atyánk ehhez erőt,alázatot,és reformátori bátorságot!

Kedves Olvasó!    Arra gondoltam,hogy készítek jegyzeteket a vasárnapi Igehirdetésekről,és arról a néhány gondolatról,ami a prédikáció közben született meg bennem. Kár lenne,ha elveszne a tanítás tartalma….!    Ha Isten is jónak Látja,akkor még sorozat is lehet ebből!  *** Egy Igehirdetés margójára.  (2009 szeptember 6. Igehirdető:Újvári Ferenc)      Ige: Ezékiel 37.1-14  A kiszáradt csontok életre  keltek–     Amik eddig csak száraz csontok voltak,az már “Igen nagy sereg“ lett!   Megkapó képe ez- szerintem-a megtérésnek. Akármilyen szép,és erős valaki,újjászületés  nélkül az Isten akaratával szemben éli az életét,és tart az örök pusztulás felé.( száraz csontok).      De ha valaki felismeri önmagáról,hogy megváltásra szoruló bűnös,és felismeri Krisztusban a Megváltót,ugyanúgy új,valódi -örök életre újul meg az élete,amely túllép a fizikai halálon.   Nem tudom kikerülni a következő  gondolatot,ami megszületett bennem az Igehirdetést hallgatva….Minek nézi,hogy látja a környezetünk a keresztény embereket,a keresztény egyházakat?   Az egész kereszténység csupán népi tradíciók,a zsidó-római  kultúra keveréke,letűnt idők éppen hogy még vegetáló szub-kultúrája…?     Milyennek látnak bennünket….? Múltba forduló,a tegnap törvényi szerint élő,csak a Mennyországgal törődő emberek a keresztények?  Száraz csontokat látnak- képletesen az embertársaink? Vagy látnak hiteles,Isten ereje által megújult -a szó tiszta értelmében vett- szent embereket,akik békességet sugároznak maguk  körül? Isten adja,hogy minél több ember tapasztalja meg Jézus Krisztus erejét,szeretetét-és váljon az élete-életünk  száraz csontokból élő,és kívánatos élet-pályafutássá!    Kovács "Zsotza" Zsolt

Piliscsabai Biblia-hétvége 2009 Ősz   ***  Írta: Kovács "Zsotza"  Zsolt    ***      Kedves Olvasó!  Az elmúlt hétvégén Piliscsabán voltam  az Evangélikus Egyház  üdülőjében. (Képek: http://piliscsaba.lutheran.hu/  ) Visszatérő vendégként,kedves jó ismerős hittestvérekkel.     Ami  különleges  ebben a társaságban: Ez nem felekezeti / egyházi  gyülekezet,nincs szervezeti kerete,nincs hierarchiája -nem mintha nagy baj lenne,de az,hogy már csaknem  húsz éve együtt van a különbözőségek ellenére,az _szerintem csoda....és a sebek ellenére!    Ennek a keresztény társaságnak a magja  a  Jehova tanúitól hitbeli okokból kiközösített -és Jézus Krisztust megváltójuknak elfogadó,csak a Bibliát  szellemi  tekintélynek  elfogadó sorstársaim: Kb.: 20 ember.  Ők  (mi ) -akik  Budapesten-vagy a Fővároshoz  közel lakunk, a hétköznapokban  mint "Hétfői Bibliakör" szoktunk  összejönni a Budapesti Golgota gyülekezet  otthonában  az Erzsébet körúton. (Ezúton is köszönet kedves Vendéglátóinknak !  http://www.golgotabudapest.hu  )   Akik távolabb laknak,velük  elsősorban E-mail-ben szoktunk kommunikálni.    Én 1994 óta tartozom ehhez a Bibliakörhöz. Korábban tartottam  attól,hogy egy belterjes társasággá  válik a Bibliakör,és egy "Jehova tanúi-2" egyházzá válik.   Istennek hála,nem csak  hogy nem szektásodott el a Közösség,hanem  új, felekezeti háttér nélküli  hittestvérek is csatlakoztak,és  látható  lelki fejlődésük-növekedésük!   Sokan tartozunk egyházi gyülekezethez is.    De most vissza Piliscsabához!     Itt szokott összejönni, az Evangélikus Egyház üdülőjében a Bibliakör,évente kettőször: Tavasszal   (általában  május)  -és ősszel ( általában  október)      Összejövünk,hogy találkozzunk,épüljünk egymás társaságában,  elmélyüljünk egy Bibliai témában.  Most a hétvégén az alap-téma: "Találkozások Jézussal" (  Jézus találkozása Péterrel, Júdással, a Szamaritánus asszonnyal, stb. ...)     Egyszerű,laikus  keresztény testvérek tartottak bevezető  Biblia-tanítást,amit  közösen csoportosan megbeszéltünk.  Jó  volt egymás  gondolatai, meglátásai által  épülni. Néhány gondolatot megosztanék.  Korábban azt tanultam Jehova tanúinál,hogy Jehova Isten nem az egyénekkel külön foglakozik,hanem  Jehova tanúival,mint   szellemi Néppel (Egyházzal) .  Milyen felüdítő volt (újra) rácsodálkozni: Isten -Jézus Krisztusban lehajol a " legzűrösebb,leggázosabb"  emberekhez: A szamaritánus asszony,akit a kortársai megvetettek,mert  "vadházasságban"  élt,-és míg másoknak nagyon visszafogottan beszélt  önmagáról, ennek az  asszonynak  nyíltan felfedi  kilétét.    Bement Jézus Zákeus otthonába-aki egy nagyon  népszerűtlen köztisztviselő volt,nagymenő ember lehetett a "lenyúlásban"-de már érezte: Nem lehet életcél a minél több pénz megszerzése. Nem csak  "tömeggel"  foglakozott,hanem meglátta az elesett embereket.    Természetesen, a legszemélyesebb programpont a "Jézus és én"  című  programpont volt,ami  szintén rövid Ige-tanítás  vezetett be,és hosszabb megbeszélés,és ima-közösség követett.  Egyik hozzászóló testvér így fogalmazott.  " Amíg a Jehova tanúihoz tartoztam, nem szólhattam Jézus Krisztushoz....mintha kiközösített lett volna ! "  Tényleg milyen tragikusan groteszk helyzet: Isten "egyedül  üdvözítő egyháza" tagjai, Jehova tanúi -ha hűségesek vezetőikhez-akkor nem szólhatnak Jézus Krisztushoz!   (  Szemben   a Bibliával, Pl. : Apostolok Cselekedeteiről írt  könyv 7:59 " Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Úr Jézus vedd magadhoz lelkemet!"  Lásd még  1.Korinthusi levél 1:2-t  is )   Mindig áldás,és élmény újra rácsodálkozni Isten szeretetére,és szemlélni  áldásait,munkáit- a Szentírásban,és napjainkban saját,és egymás életében!  Hála ezért is az ÚR Jézus Krisztusnak,-és ha a Megváltó nem jön vissza,akkor....jövőre - Veletek -és talán újabb "Arcokkal"- ugyanitt -Piliscsabán! 

---